• Katherine! – sik�tottam f�jdalmasan mik�zben odakaptam a j� kezemmel a gipszelt kezemhez, ami �jb�l l�ktetni kezdett. M�r csak ez hi�nyzott. – Te nem vagy norm�lis! – ki�ltottam r� m�rhetetlen d�hvel �s f�jdalommal a hangomban, mik�zben beviharzottam a lak�sba, majd le�ltem a nappaliban lev� kanap�ra. Nagyon felel�tlen viselked�s volt ez t�le, amit az im�nt produk�lt, hogy halkan odalop�zott a h�tamhoz. Nem tudtam hova tehette el m�g azt a marad�k esz�t is, amit am�gy volt neki.
• Ne haragudj Bella, nem akartam f�jdalmat okozni neked – esedezett a bocs�natom�rt ijedt arckifejez�ssel, mik�zben le�lt szorosan mell�m a kanap�ra. – J�l vagy? Nagyon f�j? Mit csin�ljak? – z�poroztak bel�le a k�rd�sek, mire �n az eg�szs�ges kezem tenyer�vel befogtam a sz�j�t egy �rd�gi vigyorral a k�pemen.
• Ha m�g egy sz�t is kiejtesz a sz�don, megismerkedsz k�zelebbr�l a gipszemmel – fenyeget�ztem j�t�kosan, mire � ijedt, kikerekedett szemekkel megr�zta a fej�t, hogy azt nem szeretn�. – Rendben, akkor egyezz�nk meg valamiben – aj�nlottam, mire � beleegyez�en, hevesen b�logatni kezdett.  – Leveszem a kezemet a sz�dr�l, ha abbahagyod ezt az irt�an ideges�t� viselked�st, amit ma megmutatt�l magadb�l. A kezem j�l van, nyugodj meg nem t�rt�nt semmi komoly csak kaphatott egy kisebb �t�st –feleltem, majd mondtam ki az aj�nlatomat, mire � egy m�ly s�hajjal, felemelt kezekkel megadta mag�t. – Rendben, k�sz�n�m sz�pen – pusziltam meg az arc�t majd levettem a tenyeremet a sz�j�r�l, � pedig abban a pillanatban fell�legzett. De nekem a kezem m�g mindig irt�zatosan f�jt, amit�l nem egyszer halkan fel is szisszentem.
• Ki vagy te? �s mit csin�lt�l a lak�t�rsammal? – k�rdezte t�lem kikerekedett szemekkel, mik�zben felvont szem�ld�kkel n�ztem vissza r�, mert nem �rtettem mire akart kilyukadni. � volt jelenleg az, aki furcs�n viselkedett.
• Mire gondolsz pontosan? – k�rdeztem vissza �rtetlen�l, mire lassan fel�lltam a kanap�r�l �s bementem a konyh�ba inni egy poh�r vizet. Katherine nem v�rta meg, am�g vissza�rek a konyh�b�l a nappaliba, hanem megjelent a konyhaajt�ba, ahol nekid�lve az ajt�f�lf�nak b�mult engem, ami kezdett kiss� kibor�tani. – Elmondan�d, hogy neked meg mi bajod van? – k�rdeztem t�le, mik�zben fel�ltem a kedvenc helyemre a konyhapulton.
• Nekem nincs semmi bajom – vonta meg a v�ll�t, mik�zben karba tette a kezeit. - Viszont �n ma l�ttam �s hallottam egyet, s m�st, ami al�t�masztotta a gyan�mat – inform�lt �sszesz�k�tett szemekkel �s egy kiss� g�nyos mosollyal az arc�n.
• Hallgatlak Katherine Davis, folytasd – mondtam megh�kkenve �s megpr�b�ltam �n is karba tenni a kezeimet, ami siker�lt is meg nem is a gipsz miatt, ami k�zfejemt�l eg�szen a k�ny�k�mig �rt.
• Dr. Carlisle Cullen �s k�zted ott van az, amit �gy h�vnak, hogy szikra – s�t�lt el el�ttem lassan, majd amikor oda�rt csettintett egyet az ujj�val. – �s te pontosan tudod, hogy arra gondolok – tette hozz� mik�zben � is fel�lt mell�m a pultra.
• Ugyan m�r Katherine… - kezdtem volna bele a mondand�mba, de most bar�tn�m tapasztotta le a sz�mat a tenyer�vel. Hi�ba vetettem r� a legsz�r�sabb �s a legm�rgesebb n�z�semet, r�m se heder�tett.
• L�ssuk csak – gondolkodott el egy pillanatra �s h�mm�g�tt is hozz�. – A seg�ts�gedre sietett az egyetemen, amikor megs�r�lt�l – kezdett bele komoly arckifejez�ssel, majd folytatta. – Bevitt a k�rh�zba, hazahozott �s nem utols� sorban megkaptad a n�vjegyk�rty�j�t a telefonsz�m�val – r�ztam meg nemlegesen a fejemet, amivel el�rtem, hogy v�gre levette a kez�t a sz�mr�l. Arckifejez�se most el�gg� d�bbent volt, de tekintete mindv�gig k�v�ncsis�gr�l �rulkodott.
• Kihagytad azt az egyszer� t�nyt, hogy � volt az is, aki ell�tta a s�r�l�semet– kacsintottam r� bar�tn�mre el�gedett arckifejez�ssel, akinek az �lla a padl�n koppant d�bbenet�ben. – Am�gy honnan tudsz te a n�vjegyk�rty�r�l? – k�rdeztem v�dl� hangnemmel. – Ott se volt�l!
• Elfelejted, hogy j� hall�som van �s k�t helyre is tudok figyelni egyszerre – vallotta be kuncogva, mire �n homlokon csaptam magam a jobb kezemmel, hogy ezt hogyan is felejthettem el. – Bells – sz�l�tott meg k�r�lbel�l f�l perc teljes csend ut�n.
• Hm? – n�ztem r�, mik�zben belekortyoltam a marad�k vizembe, ami majdnem a tokromon akadt az �ll�t�sa hallat�n. Egyszer�en lehetetlennek t�nt. B�r ha minden apr�s�got figyelembe vettem, nem is kiz�rt.
• Az egyetem egyetlen t�k�letes, fiatal, j�k�p� �s szingli sz�ke tan�ra, Dr. Carlisle Cullen kivetette r�d a h�l�j�t – �ll�totta, �n pedig heves tagad�s helyett, ink�bb pr�b�ltam ellen�rveket keresni, de nem siker�lt. Ezt bar�tn�m is el�g hamar �szrevette, ez�rt nem sokkal k�s�bb vigyorogva folytatta. – �s l�ttam, amit l�ttam Bells. Csak �gy izzott a leveg� kett�t�k k�z�tt, amikor egy�tt voltatok itt – vallotta be komolyan, �n pedig kiss� elsz�gyellve magam, t�rdeimet felemelve elrejtettem az arcomat. Valami legbel�l azt s�gta, hogy igaza volt. – �g�rj meg nekem valamit – fogta meg az egyik t�rdemet, majd finoman megr�zta, el�rv�n hogy v�gre felemeljem a fejemet �s r�n�zzek. – Ne harcolj az �rz�s ellen, ami kezd kibontakozni.
• Katherine! – ejtettem ki a nev�t figyelmeztet�en, de hasztalan, nem hagyta abba.
• Bella – tette ugyanazt, amit �n nem sokkal kor�bban. Egyszer�en ut�ltam, amikor ut�nozni pr�b�lt.
• Ez egy�ltal�n nem biztos, hogy �gy van, ahogyan te azt gondolod �s l�tod – pr�b�ltam hatni r�, de hathatatlan volt. – Belel�tsz a fej�be vagy mi? – k�rdeztem mik�zben leugrottam a pultr�l.
• Ismersz m�r �s tudod, hogy az ilyenekben nagyon ott vagyok – gy�zk�d�tt, mik�zben nekem m�r a fejem f�jt a felt�telez�seit�l. Mert azok voltak. Egyszer� felt�telez�sek. – A t�zbe mern�m tenni a kezemet, hogy te m�r teljesen belehabarodt�l – tette hozz� fel�m kacsintva, mire v�laszul �n csak a szemeimet forgattam. – De ki hib�ztat. Azok a sz�p k�l�nleges szemek, az a gy�ny�r� sz�ke haja, meg a t�k�letes teste �s azok az ellen�llhatatlan ajkak. Biztosan eszm�letlen�l j�l cs�kol – �lmodozott, mint egy szerelmes tini l�ny, mik�zben �n a fejemet ingattam rajta.
• �lmodozz csak tov�bb Kathy – ugrattam, � meg nem sokra r�, karba tett kezekkel puffogni kezdett, ami�rt elrontottam az �br�ndoz�s�t Dr. Cullenr�l. – Egy egyetemi tan�rr�l besz�l�nk, am�gy ha nem vetted volna �szre, aki nem mellesleg orvos az egyik helyi k�rh�zban, nem besz�lve a jelent�s kork�l�nbs�gr�l. �s t�bb mint val�sz�n�, hogy � nem t�pl�l ilyesfajta �rz�seket ir�ntam– magyar�ztam �s pr�b�ltam bar�tn�met �sz�rvekkel meggy�zni, ide-oda j�rk�lva a konyha padl�j�n, mire bar�tn�m is leugrott a pultr�l �s odaj�tt hozz�m meg�ll�tva engem.
• El�sz�r is hadd jav�tsalak ki, csak helyettes�t� tan�r – kezdte, v�llaimra t�ve kezeit. – Ami azt jelenti, hogy val�sz�n�leg nem lesz itt sok�ig. M�sodszor ami pedig a kor�t illeti, nem lehet t�bb harmincn�l – pr�b�lt meggy�zni, de nem volt mir�l. – �s nem utols� sorban, hal�lbiztos vagyok benne, hogy nem vagy neki k�z�mb�s. L�ttam, amit l�ttam.
• Bajban voltam, udvarias volt �s seg�tett. A t�m�t ezennel lez�rtnak tekintem – mondtam mik�zben bementem a szob�mba �s bez�rtam az ajt�t magam m�g�tt. Nem sokkal k�s�bb viszont meghallottam Katherine l�pteit, de �rdekes m�don nem j�tt be a szob�ba, ahogyan azt �ltal�ban tette.
• Akkor ez azt jelenti, hogy nekem szabad a p�lya! – ki�ltotta �gy, hogy az ajt�n kereszt�l is j�l halljam, mik�zben �n hanyattfek�dtem az �gyamon, de miut�n eljutott az agyamig hogy mit is mondott felhorkantam. Nem is �rtettem, hogy mi�rt zavart ez a kijelent�se. De zavart �s nem kicsit, hanem nagyon.
• �lmodj csak tov�bb Katherine Davis! – kuncogtam �rd�gien, mik�zben hirtelen �tlett�l vez�relve fel�ltem az �gyamr�l �s a k�vetkez� pillanatban kiviharzottam a szob�mb�l egyenesen a nappaliba, ahol kivettem a t�sk�mb�l a t�rc�mat �s el�vettem bel�le a Carlisle-t�l kapott n�vjegyk�rty�t, mellyel bevonultam a szob�mba Katherine szeme l�tt�ra, akire menet k�zben ki�lt�ttem a nyelvemet, amint megl�ttam annak d�bbent �s sokkos arckifejez�s�t.
• Felh�vod? – k�rdezte t�lem k�v�ncsi szemekkel, miut�n bej�tt a szob�mba �s le�lt mell�m az �gyra. Kivettem a farmernadr�gom zseb�b�l a telefonomat, melybe be�rtam a sz�mot, majd lementettem azt a n�vjegyek k�z�.
• Nem, csak lementem a telefonsz�m�t a telefonom n�vjegyz�k�be, nehogy a n�vjegyk�rty�nak v�letlen�l l�ba keljen – kacsintottam fel�, mik�zben a telefont letettem az �jjeliszekr�nyemre, a n�vjegyk�rty�t pedig mell�.
• Ezzel mindent el�rult�l – mosolygott sejtelmesen az orra alatt, majd fel�llt az �gyr�l �s magamra hagyott a szob�mban.

Hanyatt fekve az �gyon visszap�rgettem magam el�tt az aznap t�rt�nteket. Viszont hi�ba pr�b�ltam elhessegetni, Carlisle arca mindig megjelent magam el�tt, a hangja a f�lemben csengett �s az �rint�s�t �reztem. Ez nagyon nem volt rendben. Soha senki nem volt r�m ilyen hat�ssal, mint ez a f�rfi. �s nem �rtettem, hogy mi�rt. De vajon t�nyleg igaza lenne bar�tn�mnek �s �n is �rdekeln�m �t?

(Cullen villa - Carlisle Cullen szemsz�g)

Miut�n hazavittem Bell�t, �n is hazaindultam. Amint haza�rtem, egyb�l �szrevettem, hogy a h�z �res volt, �gy felmentem a dolgoz�szob�mba, ahol le�ltem az �r�asztalom m�g� �s el�vettem egy nagyon r�gi k�nyvet. Benne a v�mp�rlegend�k voltak le�rva azon bel�l pedig az, ami engem is �rdekelt jelen pillanatban. V�mp�rok �s azok lelki t�rsa. Nem volt sz�ks�g r� hogy elolvassam, mivel m�r tudtam, hogy minden egyes jellemz� t�k�letesen illet a mostani helyzetre, amiben voltam. Megtal�ltam a lelki t�rsamat, aki r�ad�sul ember volt. Csak � j�rt a fejemben eg�sz id� alatt. M�g az illat�t is �reztem halv�nyan, amikor be�ltem az aut�ba. Min�l ink�bb pr�b�ltam elterelni a gondolataimat m�s ir�nyba, ann�l kev�sb� siker�lt.

H�rom �ra eltelt�vel hallottam, ahogy sorra meg�rkeztek a csal�dom tagjai. �ppen az egyik �vegfalon n�ztem ki a s�t�t erd� ir�ny�ba, amikor hirtelen az ajt�mon kopogtattak.

• Szabad – mondtam, majd nem sokkal k�s�bb Alice t�ncolt be a dolgoz�szob�mba, p�rj�val egy�tt. Nagyon boldognak t�nt, ahogy Jasper is. – Mi �js�g van gyerekek? – k�rdeztem t�l�k �rdekl�d� hangnemmel �s mosolyogva, mik�zben fel�j�k fordultam.
• Ink�bb te mes�lj Carlisle – csiripelte kisebbik l�nyom, mik�zben helyet foglaltak a kanap�n, mely k�zvetlen�l az �vegfal el�tt helyezkedett el. Gondoltam m�r r� kor�bban hogy �rdekelni fogja a dolog, b�r � m�r javar�szt l�thatta a t�rt�nteket, ha figyelte a j�v�met. Nem volt sz�ks�g r�, hogy �n is elmondjam, de nem is akartam titkol�zni a csal�dom el�tt. Az igazat megvallva, ha akartam volna se tudtam. Alice l�tta a j�v�t, Jasper pedig �rezte m�sok �rzelmeit �s manipul�lni is tudta azokat. Es�lyem se lett volna titkol�zni el�tt�k.
• Mi az, amit l�tt�l �s nem �rtett�l teljesen? – k�rdeztem k�v�ncsian, felvont szem�ld�kkel, mik�zben elindultam az �r�asztalomhoz, majd nem sokkal k�s�bb helyet foglaltam az el�tte tal�lhat� sz�kembe.
• Volt egy felett�bb �rdekes l�tom�som ma – kezdett bele, mik�zben v�mp�rsebess�ggel odasuhant hozz�m �s r��lt az asztalom egyik sark�ra. Jasper m�g mindig a kanap�n �lt �s minket figyelt. L�tszott rajta, hogy � is tudott valamit. Vagyis jobban mondva �rezte.
• Hallgatlak kicsim – mondtam mosolyogva, mik�zben l�ttam rajta, hogy legsz�vesebben a nyakamba ugrott volna �r�m�be.
• Egy gy�ny�r� l�nnyal l�ttalak – kacsintott r�m egy ezer wattos mosollyal az arc�n, �n pedig r�gt�n �jra magam el� k�pzeltem Bell�t. – Sajn�lom, hogy egy ilyen szerencs�tlen baleset k�vetkezt�ben tal�lkoztatok – hervadt le kiss� a mosolya, de nem sokkal k�s�bb �jra megvillantotta a t�k�letes fogsor�t. – De �n annyira �r�l�k, hogy v�gre megtal�ltad a lelki t�rsadat Carlisle! – ugrott vis�tva a nyakamba kisebbik nevelt l�nyom, mire nem sokkal k�s�bb Rosalie �s Emmett is megjelentek a dolgoz�szob�mba.
• Mi az �rvendez�s t�rgya? – k�rdezte Rosalie mosolyogva, mik�zben helyet foglalt Emmett �l�ben, aki Jasper mell� �lt le.
• Mit �nnepl�nk? – k�rdezte Emmett fiam, mik�zben m�r azon gondolkodhatott, hogy milyen fontos esem�nyt felejtett el m�r megint.
• Carlisle megtal�lta az igazi p�rj�t! – t�j�koztatta Jasper a t�bbieket, mik�zben Alice is oda�lt Jasper �l�be. �n, pedig ha nem lettem volna v�mp�r, f�lig v�r�s�dtem volna. Alig ismertem ezt a l�nyt, de m�ris hi�nyzott �s m�r nagyon v�rtam, hogy �jra l�thassam �t.
• T�nyleg? – k�rdezte megd�bbenve Rosalie, de Emmett arc�r�l is ugyanezt lehetett leolvasni. – Ez egy nagyon j� h�r Carlisle – tette hozz� nagyobbik l�nyom m�r boldogan mosolyogva. – Boldog vagyok, hogy v�gre te is �t�lheted azt, amit mi mindannyian– j�tt oda hozz�m �s boldogan meg�lelt, amit viszonoztam.
• K�sz�n�m Rose. Ez sokat jelent nekem – engedtem el, de abban a pillanatban odaj�ttek hozz�m a csal�dom t�bbi tagjai. Hi�ba ugrott Alice a nyakamba m�r egyszer, m�sodszorra is j�l meg�lelgetett engem.
• Az �rz�seidb�l �t�lve nem neh�z levonni a k�vetkeztet�st – sz�lalt meg �jb�l Jasper. – Ugyan ezek az �rz�sek kavarogtak bennem akkor, amikor el�sz�r megpillantottam Alice-t – n�zett r� p�rj�ra szeretetteljesen, aki nem sokkal k�s�bb viszonozta egy gyors cs�kkal.
• R�szleteket akarunk – vigyorgott Emmett, mik�zben olyan volt, mint egy �vod�s kisgyerek, aki a napi meseolvas�st v�rta. – A t�bbiek is biztosan k�v�ncsiak a nagy tal�lkoz�sra, kiv�ve a kis bugris hugit, aki ugye m�r el�re l�tta az eg�szet – vihogott Emmett mik�zben kedvenc h�g�t ugratta, de nem sokkal k�s�bb Rosalie hirtelen nyakon csapta, Alice pedig sz� szerint a nyak�ba ugrott �s kiss� d�h�sen m�regette a b�tyj�t majd �sszeborzolta a haj�t.
• Ha mindenki lenyugszik, akkor elmondom hogyan is t�rt�nt az eg�sz – mondtam mik�zben v�gign�ztem a kis csal�domon, akiknek r�gt�n felcsillant a szem�k �s nem sokkal k�s�bb sz�pen helyet foglaltak a hatalmas kanap�n, �n pedig vel�k szembe le�ltem egy fotelba. – Csak a legnagyobb gond az, hogy � egy haland� – s�hajtottam kiss� szomor�an, mire a csal�dom tagjai kikerekedett szemekkel �sszen�ztek, de hamar magukhoz t�rtek a sokkhat�sb�l.
• Azt majd k�nnyen meg lehet oldani fater– mondta ki Emmett az els� dolgot, ami az esz�be jutott, de most �n pont nem arra �rtettem. Persze hogy szerettem volna, ha egy nap hozz�nk hasonl� v�mp�rr� v�lhatna, de ez csakis az � d�nt�se lesz majd a j�v�ben.
• Szerintem Carlisle arra �rtette, hogy �gy � nem tudja, hogy v�mp�rok vagyunk �s hogy egy�ltal�n elfogadja-e majd �t akkor is, ha kider�l, hogy nem teljesen olyan, mint a t�bbi h�tk�znapi, el� ember – inform�lta Jasper a t�bbieket, mire �n hat�rozottan b�lintottam, hogy pont erre gondoltam. A t�bbiek elgondolkodtak egy pillanatra, de nem sokkal k�s�bb m�r a besz�mol�t k�vetelt�k.

Elkezdtem a legelej�n, pontosabban miut�n kil�ptem a titk�rs�g ajtaj�n �s nem sokra r� meghallottam az es�st k�vet� f�jdalmas jajdul�st �s a besz�mol�t a hazasz�ll�t�s�val fejeztem be. Mindegyik�k visszatartott l�legzettel hallgatott engem �s l�ttam rajtuk, amint maguk el� pr�b�lt�k k�pzelni, hogyan is n�zhetett ki Annabella a val�s�gban. Nem �rtettem mi�rt haszn�lta csak a Bell�t. A neve t�k�letesen illett hozz�. Ugyan olyan gy�ny�r� volt, mint amilyen � volt. L�legzetel�ll�t� l�tv�ny volt.

• Meg akarom ismerni Bell�t! – ugr�lt Alice fel-le a kanap�n, mire nem sokkal k�s�bb Rose is csatlakozott hozz�. Nagyobbik l�nyom teljesen lesokkolt azzal, hogy � is meg akarta ismerni Bell�t. V�mp�rr� v�l�sa ut�n egyszer�en irigyelte az embereket, ami a k�s�bbiek sor�n ut�latba csapott �t. De most �gy l�tszott, hogy Bell�nak nagyon is �r�lt. Ez tal�n m�g boldogabb� tett, mint amennyire m�r am�gy is voltam.
• �n is szeretn�m �t jobban megismerni, de ez egyel�re nem olyan egyszer�, mint amilyennek els�re t�nik – vallottam be kiss� let�rten, mik�zben eszembe jutottak azok a kisebb akad�lyok melyek m�r a megismerked�s�nk el� ker�lhettek. A csal�dom minden egyes tagja el�g �rtetlen k�pet v�gott, ez�rt jobbnak l�ttam �s folytattam. – � egy els��ves di�k az egyetemen, ahol tan�tok �s val�sz�n�leg �t is tan�tani fogom teh�t a di�kom lesz –mondtam, mire l�ttam, hogy sorra kerekednek a szemek a helyis�gben.
• Ez egy�ltal�n nem olyan v�szes, mint ahogy azt te gondolod – kezdte Alice mik�zben legyintett egyet a kez�vel. – A helyettes�t�sed nem sz�l sok�ig, ha j�l tudom �s � m�r nem kiskor�, hanem egy �rett n�. Egysz�val nincs k�l�n�sebb akad�ly. Kork�l�nbs�g se nagyon van, maximum k�t vagy esetleg h�rom �v, ha j�l sz�molom. Hajr� Carlisle! – tette hozz� Alice-re mire �rd�gien r�m kacsintott.
• Szerintem Alice-nek teljesen igaza van – �llt h�ga mell� Rosalie �s a fi�k is b�logattak. – � a lelki t�rsad, az, aki hozz�d tartozik, �s ha ti �sszetartoztok, akkor ezeket az akad�lyokat le fogj�tok k�zdeni egy�tt. Nem fogja �rdekelni, hogy mi vagy – tette hozz�, majd nem sokkal k�s�bb ugyanazzal fejezte be a mondand�j�t, mint Alice. – Ne hozz fel �rveket, hogy mi�rt nem lehets�ges ez az eg�sz, hanem hidd el, hogy igen is lehets�ges �s harcolj �rte, mert � csakis a tied!
• Igazatok van – feleltem mik�zben siker�lt visszahozniuk a kezdeti lelkesed�semet �s �r�m�met. A sok �rvel�s ut�n kezdtem elhinni, hogy igenis lehets�ges ez a dolog kett�nk k�z�tt. Hisz mi �sszetartoztunk. Lelki t�rsak voltunk. A k�rd�s csak az volt, hogy � ugyan ezt �rezte ir�ntam?

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2018.12.18. 13:24 Luca Szia!   Kritik�t nem tudok mondani, de a t�rt�neted m�r a legels� alkalommal mikor olvastam a Mereng�-n, sz� szerint a k�perny� el� sz�gezett. K�rlek, folytasd a t�rt�netedet!    �dv.:Luca UI: Hol a k�vetkez� fejezet? :-)   V�lasz: Szia Luca, �r�l�k hogy tetszik a t�rt�net, a sok kar�csonyi el�k�sz�let ellen�re pr�b�lok id�t szakitani az ir�sra is, ig�rem, amint tudom felt�lt�m az �j fejezetet!  Ki is fogom irni amikor felker�l! A h�ten mindenk�ppen t�lt�k fel �j fejezetet! :) �dv. Bella91