A l�nyok…

M�r biztos �szrevett�k, hogy sehol nem vagyok a h�zban. Lehet, hogy m�r elkezdtek keresni is, mik�zben egyfolyt�ban hal�lra agg�dj�k magukat miattam. Legf�k�pp az�rt voltam magamra d�h�s, mert otthon hagytam a mobiltelefonomat, amit szinte mindenhova magammal vittem, �s amin mindig el lehetett engem �rni. Eg�szen mostan�ig. Ez�rt biztos voltam abban, hogy kapok t�l�k egy p�r j�l megfogalmazott mondatot. Amit mellesleg most meg is �rdemeltem. Mellesleg teljesen jogosan.

Lassan �jb�l v�gign�ztem magamon, a hatalmas t�k�r el�tt. A furcsa k�ls� nem sokkal k�s�bb ism�telten elt�nt, hely�be pedig �jra a r�gi ruh�imban voltam, valamint a kin�zetem is a r�gi megszokott volt. Ide-oda kapkodtam a fejemet a furcsa jelens�gen, ami v�gbement rajtam, ezen pedig Elliott kimondottan j�t sz�rakozott. Lehet, hogy � j�l sz�rakozott ezen az eg�szen, de �n egy�ltal�n nem, aminek nem sokkal k�s�bb hangot is adtam.

- Hogy tudd, ez egy�ltal�n nem vicces – morogtam r� �sszeszor�tott fogakkal, � pedig tettetett ijedts�ggel felemelte a kezeit, de a mosoly egy�ltal�n nem hervadt le az arc�r�l. Legal�bb � humorosnak tal�lta az eg�sz helyzetet, am�g �n kezdtem teljesen kiborulni. F�leg abban a pillanatban, amikor �jra megl�ttam a lila szemeimet, a sz�rke f�leimet meg persze a sz�rke farkas farkat. Egyb�l ki is akadtam. – Hogy fogok �n �gy egy�ltal�n emberek k�z� menni, ha valami v�letlen folyt�n kipattan a farkam, a f�lem vagy net�n �tv�ltozik a szemsz�nem? Mit fognak gondolni r�lam? Ezt nem hiszem el!– kezdtem el a p�nikolni, mik�zben kezdtem ide-oda j�rk�lni a szob�ban, egyfolyt�ban a kin�zetemre mutogatva. – Ha m�gis megl�tnak, �s net�n r�k�rdeznek, mit fogok mondani nekik? –rohamoztam meg Elliott-ot k�rd�sekkel. – Mi�rt pont �n? Mi�rt nem m�s? V�mp�rok? V�mp�rvad�sz? K�pess�gek? J�zusom! – h�ledeztem, mik�zben m�r a fejemet fogtam. Most kezdtem igaz�n felfogni, hogy val�j�ban mi is t�rt�nt velem az elm�lt p�r �r�ban. Kezdett egy komolyabb migr�nem lenni az eg�szt�l. A fejf�j�s volt az egyetlen, ami hi�nyzott csak, semmi egy�b.

- Ennyit arr�l kisl�ny, hogy nem akadsz ki – �llt fel az �gyr�l Elliott s�hajtva, majd egyenesen kiment volna az ajt�n, ha �n nem �ll�tom meg. Nem szabadul meg a magyar�zkod�st�l olyan k�nnyen, mint ahogyan � azt gondolta. Sokkal tartozott nekem. Nagyon sokkal.

- Elliott, v�rj! – sz�ltam ut�na m�g mindig d�h�sen �s teljesen kiborulva, � pedig r�gt�n meg�llt �s fel�m fordult. Pedig egy k�sza pillanatra azt hittem, hogy leveg�nek fog n�zni. – Mindent tudni akarok! – �lltam meg karba tett kezekkel, komoly arckifejez�ssel. – Mi�rt �rzem �gy, hogy ez m�g nem minden? – k�rdeztem t�le, mivel legbel�l t�nyleg �gy �reztem, hogy m�g nem mondott el mindent. – Ja, �s m�g valami. Nem vagyok kisl�ny!

- Mert tal�n �gy is van. M�g nem tudsz mindent – felelte kicsit durv�bban, mint kellett volna, azt�n lassan kiment a helyis�gb�l. Valami norm�lisabb v�laszt v�rtam t�le, erre tess�k. �n csak a szemeimet forgattam a viselked�s�n. Amilyen aranyosnak t�nt a legelej�n, olyan arrog�ns �s felv�g�s lett. �s m�g �n vagyok a kisl�ny, aki kiborul. Na, ja. Err�l m�g lett volna mit besz�lgetni.  – Gyere ut�nam – sz�lalt meg �jb�l, mire m�gis sz�t fogadva, lassan ut�na eredtem.

Az szob�b�l ki�rve egy el�g hossz�, j�l megvil�g�tott folyos�n tal�ltam magam. Kellett egy p�r m�sodperc, am�g a szemem megszokta a hirtelen j�tt f�nyt. Am�g k�vettem, megfigyeltem a folyos�t melyen �thaladtunk. A falak feh�rek voltak �s t�bb ajt� is volt, mindk�t oldalon, majdnem egym�ssal szemben. Egy p�r l�p�s ut�n egy l�pcs�fordul�hoz �rt�nk, mely levezetett minket az emeletr�l. Az utols� l�pcs�fokr�l lel�pve, egy el�t�r szer�s�gbe l�pt�nk be, ahonnan m�g lejjebb is lehetett menni egy �jabb sor l�pcs� seg�ts�g�vel. Az minden bizonnyal a pinc�be vezethetett. De ugyan abb�l az el�t�rtb�l ny�lt egy ajt� is. Elliott kinyitotta az ajt�t, majd udvariasan el�re engedett engem. Ok�, tal�n m�gsem volt �pp annyira faragatlan, mint amilyennek �n gondoltam.

A k�vetkez� helyis�g ahova bel�pt�nk, egy konyha volt. Egy nagyon j�l felszerelt konyh�n ment�nk kereszt�l egy �jabb helyis�gbe, ami megmagyar�zta a kit�n�en felszerelt konyh�t. Miut�n bel�pt�nk, Elliott hirtelen ell�pett mell�lem, majd helyet foglalt egy sz�ken, ami egy hossz� pult el�tt volt. �n ink�bb lassan meg�lltam �s k�rben�ztem. Ez a helyis�g �ri�si volt. Le mertem volna fogadni, hogy nagyobb volt, mint az eg�sz lak�som f�ldszinti r�sze.

A teremben asztalok �s sz�kek voltak elrendezve. A falak �l�nk r�zsasz�n�ek voltak, lila �s feh�r vir�gos mint�kkal, melyek el�gg� bar�ts�gos l�gk�rt var�zsoltak a helynek. Ha nappal lett volna t�gasabbnak �s vil�gosabbnak t�nt volna az �ri�si ablakok miatt. Nem olyan r�gen lehetett kifestve, mivel m�g el�g frissen �rz�d�tt a fest�knek a szaga, ami kiss� piszk�lta az orrom.

Els� r�n�z�sre �tteremnek t�nt, de a plak�tok, rekl�mok �s a k�l�nb�z� k�pek melyek a falakat d�sz�tett�k, hamar megc�folt�k a hirtelen tett kijelent�sem. Egy k�v�z�ban voltam. Egy olyan k�v�z�ban, ami eddig nem igaz�n m�k�dhetett. De mi�rt is voltam �n itt? De v�rjunk csak. Ez nem az a k�v�z� volt, amir�l olvastam? Ahova pinc�rn�ket kerestek?

- Mit keresek �n itt? – k�rdeztem miut�n meg�lltam el�tte, majd karba tettem a kezeimet magam el�tt, v�rva Elliott v�lasz�t, ami nem sokkal k�s�bb el is hagyta a sz�j�t.

- Ha el�g t�relmes vagy �s v�rsz egy p�r percet, akkor hamarosan megtudod – mondta egyszer�en, ami m�r megint kezdett lassan, de biztosan kibor�tani. M�gis mi�rt nem volt k�pes konkr�t �s �pk�zl�b mondatokban v�laszolni a k�rd�seimre? – Addig is foglalj helyet – intett n�h�ny sz�k fel�, melyek a b�rpultn�l sorakoztak mellette, de �n ink�bb le�ltem az egyik asztalhoz. Minn�l t�volabb voltam t�le, ann�l jobb volt nekem �s az idegeimnek. Legal�bb egy kicsit le tudtam nyugodni, mivel ak�r h�nyszor megsz�lalt csak felbosszantott.

Am�g v�rtam, �jb�l k�rben�ztem a helyis�gben, de nem szenteltem neki k�l�n�sebb figyelmet, mert az agyam teljesen m�shol j�rt. Azon, hogy m�gis mi a j� �g t�rt�nt velem egyik napr�l a m�sikra. Az egyik percben m�g a nyugodt bar�ti t�rsas�gomban voltam, a m�sikban pedig m�r misztikus l�nyekre vad�sz� valami lett bel�lem. R�m �rdekes volt az eg�sz, de t�nyleg. �gy �reztem magam, mint aki belecs�ppent egy rosszul megszerkesztett v�mp�ros filmbe.

Egy dolog viszont biztos volt.

M�gpedig az, hogy ezt az eg�szet egy�ltal�n nem �lmodtam. Abb�l az �lomb�l m�r r�g fel�bredtem volna. Ez pedig a r�m�lomn�l is mer�szebb h�z�s volt. Minden vad elk�pzel�semet fel�lm�lta.

Nem tudtam, hogy m�gis mire kellett v�rnom, de megk�rdezni meg am�gy se akartam. Ha annyira fontos dologr�l lett volna sz�, m�r tudatta volna velem. Vagy tal�n m�gsem?  Egy p�r perc s�ri csend ut�n, ami �r�knak t�nt, elegem lett az �gynevezett v�rakoz�sb�l.

- Na j�, ebb�l most m�r t�nyleg elegem van –�lltam fel hirtelen �s t�relmetlen�l. – �n most fogom magam �s hazamegyek – jelentettem ki Elliott fel� fordulva. – J� �jt Mr. Mogorva! – k�sz�ntem el g�nyol�dva majd az kij�rat ir�ny�ba iramodtam.

Arra v�rtam, hogy meg�ll�tson vagy visszasz�ljon, de nem tette. Amikor oda�rtem az ajt�hoz, elford�tottam a kilincset, majd �pp k�sz�ltem volna kil�pni rajta, de h�trah�k�ltem, amikor megl�ttam, hogy kik �llnak ott velem szemben. Egy id�sebb sr�c, aki k�r�lbel�l ugyanannyi id�s lehetett, mint Elliott. M�g�tte pedig azok, akik a legt�bbet jelentett�k a sz�momra. A l�nyok. De mit kerestek �k itt? Mind a n�gyen.

Megh�kkenve, megd�bbenve �s ledermedve n�ztem r�juk, �k pedig ugyan�gy vissza r�m. Meg se tudtam sz�lalni, ahogy l�tsz�lag �k sem, de az el�ttem �ll� fi� megtette helyettem, meg persze helyett�k is.

- Szia – k�sz�nt�tt egy bar�ts�gos mosollyal a fi�, akit m�r l�ttam egyszer. Az is megvolt m�r, hogy hol. A szupermarket parkol�j�ban, amikor olyan ellenszenvesen n�ztek r�m Mr. Mogorv�val egy�tt. Vagy csak nekem t�nt �gy? – Te biztosan Isabella vagy – j�tt oda el�m, majd egy mozdulattal a sz�j�hoz emelte a kezem �s megcs�kolta azt! Ez most komoly?! Na, tanulhatna egyet, s m�st Elliott t�le, az egyszer biztos. – A nevem Wesley Coolridge – mutatkozott be, miut�n elengedte a kezemet. – De sz�l�ts csak Wesleynek.  

Eddig nem nagyon figyeltem meg, de most v�gign�ztem rajta. Egy s�t�tsz�n�, farmer volt rajta �s egy fekete fels�, mely r�fesz�lt a test�re, ami izmos volt. Nem t�lzottan, de l�tszott rajta, hogy edzett. Kicsivel magasabb is volt, mint Elliott. Wesleynek barna haja volt, szemei pedig szint�n barn�k voltak. � sem n�zett ki rosszul. s�t.

Annyira megd�bbentem az el�bbi tett�t�l, hogy csak akkor t�rtem magamhoz, amikor meghallottam a l�nyok kuncog�s�t, valamint Elliott-ot, aki a tork�t k�sz�r�lte. Tal�n f�lt�kenys�get v�ltem felfedezni a tekintet�ben? Biztosan rosszul l�ttam.

- Csak Bella – jav�tottam ki, hangom pedig alig volt t�bb suttog�sn�l. – Mindenki Bell�nak sz�l�t – tettem hozz�, ami m�r kicsit hangosabbra sikeredett.

- Eln�z�st k�rek akkor, Bella – mondta, majd f�lre�llva beh�vta a l�nyokat a helyis�gbe, akik eddig kint �lltak vele egy�tt. �k r�gt�n odaj�ttek hozz�m �s egym�s karjaiba borultunk. Ebben a pillanatban �gy �reztem, hogy ha �k itt voltak velem, b�rmivel meg tudtam birk�zni. M�g ezzel a mostani furcsa helyzettel is, ami nemr�giben kialakult.

- Mit kerestek ti itt? – k�rdeztem, miut�n mindannyian elengedt�k egym�st. A l�nyok egym�sra n�ztek, majd ki milyen k�pet v�gott, de mindenki s�hajtott egy nagyot �s hevesen r�zt�k a fej�ket.

- Ha elmondan�nk, �gysem hinn�l nek�nk – sz�lalt meg Orsi hitetlenkedve, a t�bbiek pedig fintorogva b�lintottak. Valami azt s�gta, hogy valami komoly t�rt�nt. Csak olyankor viselkedtek ilyen furcs�n a l�nyok. – Am�gy meg te mit keresel itt? – k�rdezte, �n pedig felemeltem a kezem, nehogy a t�bbiek is elkezdjenek megrohamozni a saj�t k�rd�s�kkel.

- Ha elmondan�m �n is, akkor egyenesen �r�ltnek tartan�tok– feleltem ugyan�gy, mint az im�nt Orsi. Erre a l�nyok pedig kikerekedett szemekkel n�ztek r�m, �n pedig a k�t fi�ra n�ztem, akik m�r egym�s mellett �lltak. – Kezd nagyon k�s�re j�rni, �n pedig lassan szeretn�k hazamenni, �gyhogy mi�rt is vagyunk mi itt? – k�rdeztem m�r minimum t�zedj�re egy �s�t�st k�vet�en.

- Akkor engedj�tek meg, hogy megmagyar�zzuk nektek, pontosan mi�rt is vagytok ti itt – sz�lalt meg Wesley, mi pedig nem sokkal k�s�bb helyet foglaltunk egy k�zeli asztaln�l, hogy v�gighallgassuk �t. Csak rem�nykedni tudtam abban, hogy a l�nyok nem voltak �rintettek ebben az eg�sz �r�lts�gben. Na, az a helyzet, hogy itt is el�g nagyot t�vedtem.

A l�nyok nagyon is �rintettek voltak az eg�szben, Wesley �s Elliott elmond�sa alapj�n. A k�t fi� sokszor belebesz�lt egym�s mondand�j�ba, amib�l el�g nagy kavarod�s keveredett t�bbsz�r is. Mi a l�nyokkal addig n�zt�k az eg�szet, am�g csak b�rtuk, de egy id� ut�n eleg�nk lett, �gy r�juk sz�ltunk, hogy hagyj�k abba, �s ha lehets�ges, csak egy besz�ljen. Ez egy ideig ment, de azt�n ott folytatt�k, ahol az im�nt abbamaradt, mi pedig felhagytunk a tov�bbi pr�b�lkoz�ssal.

V�g�l csak r�j�tt�nk, hogy m�gis mi�rt voltunk mindannyian jelen. A l�nyok is v�mp�rvad�szok lettek. Ez n�lam v�gk�pp betette az ajt�t. De valahol m�gis �r�ltem neki, hogy nem egyed�l voltam, �s hogy nem pont �k voltak azok, akik el�tt titkolnom kell ezt az eg�szet. Am�g engem Elliott vil�gos�tott fel a helyzettel kapcsolatban, addig Wesley a l�nyokkal foglalkozott.

- Akkor �sszegezz�k teh�t – sz�lalt meg Elliott komolyan. – Megvan mind az �t l�ny, benn�k pedig aktiv�l�dott a ritka �llatfajok DNS-e – jelentette be, �n pedig a hallottakt�l megborzongtam, ahogy a mellettem �l� l�nyok is. – Bella, mint a sz�rke farkas. Emese, a hegyi vadmacska, Wanda, a feh�r tigris, Orsolya, az oroszl�nmajom, Andrea pedig az amuri leop�rd– sorolta fel mindenkinek a saj�tos DNS-�t. Kellett egy kis id�, am�g megem�sztettem a hallottakat.

- Ja �s lenne itt m�g valami – sz�lalt meg Wesley mosolyogva, mire mindannyian r�n�zt�nk. Ilyen komoly dolgok k�zepette neki m�g j�kedve volt. Irigyeltem. B�rcsak �n is tudtam volna �gy mosolyogni, ahogyan � – A legjobb dolog az eg�szben az, hogy mostant�l egy csapat vagytok! – na, ezen m�r mindannyian mosolyogtunk. Vagy ink�bb d�bbenten visszavigyorogtunk? Legink�bb a m�sodik, ha engem k�rdeztek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s