Szerda reggel, már teljesen jól voltam, így reggel korán bementem Katherine-el együtt az egyetemre. Az órák többségén eléggé oda kellett figyeljek ahhoz, hogy megértsem miről is volt szó. Viszont meglepődve vettem tudomásul, hogy nem jelentett komolyabb gondot a számomra az a két nap kimaradás. Ebédszünetben bementünk barátnőmmel az ebédlőbe, ahol leültünk a szokásos kis kétszemélyes asztalunkhoz. Ez az asztal mindig szabad volt, Katherine pedig már a mi helyünkként emlegette.

• Annyira jó hogy újra itt vagy! – örvendezett Katherine jókedvűen. Úgy viselkedett, mintha nem együtt laktunk volna egy lakásban és nem láttuk volna egymást minden egyes nap. – Nagyon magányos voltam nélküled az elmúlt két napban, hogy tudd – vallotta be szomorú arckifejezéssel, én pedig csak a szemeimet forgattam a gúnyosra sikeredett vallomásán.
• Én is örülök, hogy újra itt lehetek – tologattam magam előtt a forró automatás tejeskávémat. – Ha egy napnál tovább tartott volna a pihenőm, azt nem tűrtem volna el különösebb kiakadás nélkül – vallottam be mosolyogva barátnőmnek, aki azonnal kinevetett. Tudta nagyon jól, hogy nem bírtam az egész napos semmittevést és ágynyugalmat.
• Elhiszem Bella, ismerlek már egy jó ideje – nézett rám mindentudóan, én egyetértve vele, bólintottam. – Na, de nem lehetett annyira rossz az a bizonyos hétfői napod – rajzolt macskakörmöket a levegőbe, anélkül hogy megemlítette volna őt.
• Legyél te is náthás és majd meglátod, hogy mennyire nem lehetett rossz – ajánlottam, mire ő bosszúsan lehajtotta a fejét az asztalra, majd hevesen megrázva emelete fel. Abban a pillanatban nem értettem mire akart kilyukadni, igy vártam amig folytatta.
• Nem a náthára gondoltam drága barátnőm, hanem amit akkor láttam, amikor hazaértem innen és bementem a szobádba – mondta halkabban nyomatékosítva a fontosabb szavakat, nekem pedig hirtelen beugrott, hogy mire gondolt pontosan. Miközben aludtam, félig-meddig Carlisle ölében voltam. Nem lehetett nem félreérteni, mert valamelyest nyilvánvaló volt. Amint eszembe jutottak az aznapi események, igy rögtön elszégyellve magam, lehajtottam a fejemet az asztalra. Hiába történt akaratomon kívül a dolog, akkor se tudtam kiverni a történteket fejemből. – Bella – szólított meg gyengéden Katherine, de én makacsan megráztam a fejemet. Nem sokkal később éreztem, hogy mindkét kezemet megfogta és finoman megrázta őket. – Gyerünk, nézz már fel te lány! – utasított lágyan, én pedig fújtatva lassan felemeltem a fejemet és ránéztem Katherine-re, mire ő mosolyogva, a fejével egy bizonyos irányba bökött.

Amikor abba az irányba néztem, amerre barátnőm bökött, megláttam őt. Nem sokkal azelőtt léphetett be az ebédlőbe és a tanári asztalhoz tartott. Menet közben viszont észrevett engem és tekintetünk azonnal találkozott. Amint rám nézett rögtön megjelent egy széles mosoly az arcán, nem sokra rá, pedig nekem is. A szemkontaktust akkor szakította meg, amikor odaért az asztalhoz és üdvözölte a kollégáit. Olyan volt, mintha most lépett volna ki a filmvászonról. Ha le kellett volna, írjak egy tökéletes férfit, hát gondolkodás nélkül őt választom.

• Na azért a mosolyért, amit kaptál, egy páran ölni tudnának – mondta Katherine döbbenten pislogva, majd szélesen rám vigyorgott. Én viszont tapintatoson még mindig a tanári asztal felé bámultam. - Bella! – csettintgetett barátnőm párat az arcom elé, ezzel pedig elérte, hogy végre ráfigyeljek. – Úgy tűnik valaki szerelmes az új tanárba – énekelte halkan a szavakat, én pedig rákönyököltem az asztalra és megtámasztottam a fejemet. Úgy tettem, mintha meg se hallottam volna azt, amit az imént mondott. – Bárcsak én lettem volna a helyedben, amikor az ölében voltál – morogta az orra alatt barátnőm, én pedig egyből felkaptam a fejemet. Tehát ő is látta, hogy ott feküdtem.
• Áruld el Davis, csak úgy ténylegesen. Mégis mit láttál? – követeltem kissé idegesen, de mégis halkan, miközben felé tartottam a kávémnak a műanyag keverőjét. Katherine, erre a cselekedetemre, kikerekedett szemekkel felemelte mindkét kezét, mint aki megijedt. Nem szoktam ok nélkül ijesztgetni a legjobb barátnőmet, de most az egyszer kíváncsi voltam rá, hogy mit látott, miközben én aludtam.
• Hazajöttem az egyetemről, bementem a szobádba hogy megnézzelek és akkor láttam, hogy hozzá voltál bújva, ő pedig alvás közben a hajadat simogatta. Nagyon úgy láttam, hogy boldogan mosolygott – tájékoztatott a látottakról Katherine, én pedig elcsodálkoztam a hallottakon. Mármint azon, hogy a hajamat simogatta és mosolygott. – Annyira aranyosak voltatok, hogy azt egyszerűen nem lehet szavakba önteni – vallotta be halkan barátnőm, én pedig lányos zavaromba a kezembe temettem az arcomat. – Bells! – szólított meg halkan, majd hozzáért a kezemhez, hogy figyeljek újból rá. Ekkor is elérte, mivel másodpercekkel később ránéztem vörösesszőke barátnőmre, aki egyből a tárgyra tért. – Megkérdezhetem, hogy mi van most köztetek amúgy? Történt esetleg valami más is, amiről nem tudok? – kérdezte emelgetve a szemöldökét, Ezzel mindig ki tudott kergetni a világból.
• Semmi nincs köztünk – morogtam halkan Katherine felé, majd kissé kedvtelenül sóhajtottam egyet miközben újból Carlisle felé néztem. Pontosan akkor fordult ő is az én irányomba, ami engem halványan megmosolyogtatott.
• Ezzel tudod, kit etess meg! – szólalt meg újból unottan a kis boszorka, velem szemben. Én viszont visszafordultam barátnőm felé és folyamatosan a kávémat kevergettem. – Még a vak is látja, hogy valami igenis elkezdődött köztetek– tette hozzá miközben fejével Carlisle felé bökött.
• A vak nincs, hogy lássa Kath, úgyhogy… - kezdtem volna, de ő kikapta a kezemből a kávémat, én pedig mérgesen előrehajoltam, hogy elvegyem tőle az italomat. Ezen kívül még félbeszakított a mondatom kellős közepén is.
• Bella! – morgott rám, eléggé szúrós pillantással, hogy kiszedje belőlem azt az egy megmaradt titkot is, amit annyira őriztem magamban. Szemem sarkából láttam, hogy Carlisle többször is felénk nézett. Nagyon ügy tűnt, mintha mindent hallott volna, ami lehetetlen volt, mert nagyon halkan műveltük azt, amit.
• Katherine! – morogtam rá én is ugyanúgy, majd hirtelen kikaptam a kezéből a kávémat. Nekidőltem a szék támlájának és megpróbáltam magam kényelembe helyezni.
• Gyerünk már Bells ősrégi barátnők vagyunk, mindent tudok rólad, és tudom, hogy rejtegetsz előlem egy nagyon fontos információt – nyaggatott a kis hárpia, aki lassacskán, már az idegeimen táncolt. – Nagyon jól tudod, hogy köztünk marad – tette össze kezét, majd egy karikát is rajzolt a feje fölé, hogy nyomatékosítsa szavait, miszerint ő egy angyal. Egy angyalbőrbe bújtatott kis ördögfióka volt. Semmi egyéb.
• Elmondom, de utána ki kell nyújtanod a lábadat, hogy letapossam – vigyorogtam kissé ördögien, neki pedig egyből elkerekedtek a szemei. Csak akkor alkalmaztam ezt a módszert, amikor valami rosszat csinált. És ezt ő is nagyon jól tudta. Éppen ezért kezdett el az orra alatt morogni, saját magára. – Hajolj közelebb és megsúgom – utasítottam halkan, mire ő áthajolt az asztalon és odatartotta a bal fülét.

Előre hajoltam és megsúgtam neki a rövid verziót. Elmondtam, hogy mielőtt meghallottuk volna a kulcsának a csörgését a zárban, váltottunk egy amolyan hosszas szájra puszit. Katherine arcán először döbbenet mutatkozott, ami nem sokkal később átváltott mérhetetlen örömre majd sajnálkozó pillantásba.

• Na, ne! – mondta kicsit hangosabban, mint kellett volna, így egy páran a szomszédos asztaloktól felénk pillantottak. Én amilyen gyorsan csak tudtam rátapostam az egyik lábára az asztal alatt, mire ő eltakarta a száját.  – Ha tudtam volna… - kezdett bele, de én felmutattam a gipszes kezemet, ő pedig egyből elhúzódott előlem. – Én megmondtam! – kacsintott rám örvendezve, én pedig a szemeimet forgattam az utolsó mondatán. Tisztában voltam azzal, pontosan mire is értette. Úgy tűnt, Carlisle-al mégsem voltunk közömbösek egymásnak. Tehát a szimpátia kölcsönösnek bizonyult.
• Most már tudod azt, amit nem akartam elmondani – mondtam kissé mérgesen, majd belekortyoltam a kávémba, ami eléggé kihűlt ahhoz, hogy megigyam. – Remélem most már elégedett vagy magaddal – tettem hozzá, mire ő fintorogni kezdett, ami nem jelentett jót. Pláne nem számomra.
• Nem egészen, de egyelőre most ez is megteszi – mondta mosolyogva, miközben Carlisle felé nézett, ahogyan én is. Ő éppen a gyerekirodalom tanárral csevegett, igy nem látta, hogy mi őt nézzük. – Viszont lenne itt még valami, amit nem akartam felhozni, amig nem gyógyultál meg – tette hozzá, én pedig felé fordultam, miközben kérdőn felvontam a szemöldökömet. Nem tudtam mit akarhatott még, de valami legbelül azt súgta, hogy semmi jót. – De mivel már meggyógyultál igy semmi akadálya egy vásárlós délutánnak – ujjongott kisgyerek módjára, én pedig egyből elborzadtam. Nem voltam már beteg, de nem éreztem magam még annyira jól, hogy egyből egy egész délutánt átvásároljak. Ezt pedig barátnőmmel is tudatnom kellett valamilyen módon.
• Katherine nem akarom elrontani a kedvedet, de pár napja még majdnem negyven fokos lázzal küszködtem – világosítottam fel kissé a szeleburdi, vásárlásmániás barátnőmet. Az arca abban a pillanatban lehervadt, amint kiejtettem a szavakat. Durcáskodásból pedig már prímet is adhattak volna neki, annyira jól csinálta.
• De tudtommal, már nem vagy lázas – kontrázott összeszűkített szemekkel, miközben sóhajtottam egyet. Esélyem se volt nyerni ellene. Vitatkozni meg nem akartam. De egy utolsó próbát mégis tettem.
• Mondj egy jó indokot rá, hogy miért is kellene nekem ma vásárolgatni veled? – kérdeztem komolyan, miközben belekortyoltam a maradék kávémba. – Ha meg tudsz győzni és tudsz mondani egy alapos okot, akkor én lenyelem a hirtelen jött programodat, amit beterveztél mára – adtam meg a feltételt, miközben barátnőm elégedetten elmosolyodott. Tehát már megvolt a tökéletes válasza arra az esetre, ha én ellenkezni szerettem volna. Tipikus Katherine.
• Hétvégén gólyabálunk van, ha nem tévedek, márpedig én sose tévedek ilyen téren – vigyorgott elégedetten, nekem pedig a kávé majdnem az orromon jött ki a megdöbbenéstől. Teljesen megfeledkeztem a gólyabálról. Ez egy amolyan bál szerűség volt, ahol minket avattak fel, mint újonc diákokat. Az elsőévesek, másodévesek és harmadéveseken kívül pedig a tanárok is meg lettek hívva az eseményre. Legbelül kíváncsi voltam arra, hogy vajon ő ott lesz-e.
• Nyertél vásárlásmániás kisasszony – motyogtam megadóan és kissé kedvtelenül. Nem szerettem a Katherine féle vásárlásokat. Ahány üzlet, annyi nézelődés és még több ruhapróba. Számomra az nem élvezet volt, hanem kínzás és ezt barátnőm is nagyon jól tudta. Ennek ellenére mégis minden alkalmat megragadott arra, hogy valamilyen jó oknál fogva elráncigáljon magával, vásárolni. – Tematika? – kérdeztem érdeklődve, miközben megittam az utolsó korty kávémat. Reméltem, hogy valami egyszerű témájú parti lesz, ami nem igényel idétlen öltözetet. De reménykedéseimmel mindig melléfogtam.
• Úgy tudom, az ezerkilencszázas évek és annak divatja – felelte boldogan, miközben nekem elakadt a szavam. Láttam jó pár filmet és cikket abból az időből, melyben olyan díszes, hercegnős ruhákban voltak felöltözve nők, de magamat már nem tudtam volna elképzelni olyan öltözékben. Egészen mostanáig.
• Kizárt, hogy én olyan ruhát felvegyek – ráztam meg nemlegesen a fejemet, mire Katherine nevetni kezdett. Óriási, hosszú ruha, sok szoknyával, kényelmetlen fűzővel, melyben állítólag alig lehetett levegőt kapni. Reményem egy egyszerű parti iránt szertefoszlott.
• Gyerünk már Bells, jó buli lesz – kacsintott rám biztatóan barátnőm, mire megszólalt a csengő mely az ebédszünetünk végét jelezte. – A plázában van egy ilyen kellékes butik is, ahol biztosan találunk magunkra valami szépet és viselhetőt. – próbált győzködni, miközben felálltunk az asztaltól.

Én még odasétáltam a legközelebbi szemeteshez, hogy beledobjam az üres kávéspoharamat. De megfordulva nem voltam elég figyelmes és máris megtörtént a baj. Valaki még a hátamnál állt én pedig teljes erőmmel nekimentem. Először olyan érzésem volt, mintha egy beton falnak mentem volna neki, de tévedtem. Amikor felnéztem, beigazolódott, hogy ember volt az illető, akinek nekimentem. És ekkor láttam meg, hogy nem is akárkinek mentem neki. Hogy lehetett valakinek ennyire sziklaszilárd teste?

• Ne haragudjon Dr. Cullen, ügyetlen és figyelmetlen voltam – kértem tőle elnézést, elszégyellve magam. Ekkor vettem csak észre, hogy mindkét kezével az én karomnak a felső részét fogta. Biztosan az ütközés következtében fogott meg. Az a furcsa jelenség már megint jelentkezett, de már nem volt annyira szokatlan, mint korábban. Így már nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Felnézve az arcára, a tekintetem egyenesen a szemein állapodott meg. A múltkori meleg aranyszín helyett most szokatlan módon éjfeketék voltak. Biztosan kontaktlencse hatására volt a múltnap topáz színű a szeme. Más, ésszerű magyarázat egyszerűen nem volt rá.
• Semmi sem történt Bella, ne aggódj – felelte egy halvány mosollyal az arcán, miután körbenézett. Rajtunk kívül már csak Katherine állt az ajtóban, aki egy másodperccel később már el is tűnt onnan. – Te jól vagy? – kérdezte miközben végignézett rajtam, majd óvatosan elengedte mind a két kezemet.
• Persze, láthatod – mutattam fel mosolyogva a gipszes kezemet, mire ő elnevette magát. A nevetése csak még charme-osabbá tette őt. Nem mintha nem lett volna már igy is elég jóképű.
• És ahogy látom, már a megfázásodnak nyoma sincs – állapította meg, mire én elégedetten bólintottam. Éjszakánként még köhögtem kissé, de nem volt vészes. – A kezedről a gipszet levehetjük, ha már biztosan nem fáj az ujjaidnak a mozgatása. Viszont egy rögzítőre még szükséged lehet pár hétre – tájékoztatott, miközben a kezébe vette a gipszes kezemet. Már nagyon vártam, hogy megszabadulhassak a gipsztől. Nagyon zavaró volt néhány alkalommal, pláne amikor bőröm irritációja során fellépő viszketés jelentkezett. Olyankor a falra tudtam volna mászni.
• Annak nagyon örülnék – vallottam be boldogan. – Szerettem volna, ha a gólyabálon nélküle jelenek meg, de nem szeretném túl korán sem levettetni – tettem hozzá, mire ő helyeslően bólintott.
• A következőt tudnám esetleg javasolni – ajánlotta, én pedig érdeklődve vártam a folytatást. Az érdekelt most a legkevésbé, hogy pár perc késéssel toppanok be a neveléstudomány órámra. – Két hét múlva bejössz a kórházba délután, az egyetemi óráid után. Megröntgenezzük, hogy megnézzük a javulás szintjét, és ha nincs különösebb akadálya a dolognak, akkor levesszük a gipszet. Mit szólsz? Jó lesz igy? – kérdezte, nekem pedig egyből még jobb kedvem lett.
• Tökéletes – adtam választ a kérdésére, majd szélesen elmosolyodtam, miközben elengedte a kezemet, mely eddig a kezében volt. – De mennünk kellene, mert téged várnak a diákjaid, engem pedig lenyel keresztbe a neveléstudomány tanárnő, amit nem igazán szeretnék – kuncogtam, ő pedig elvigyorodott, de igazat adva nekem, mégis bólintott. Nem sokkal később együtt indultunk el az ebédlőből.

Egymás mellett haladva sétáltunk a folyosón. Nem beszélgettünk, de néha egymásra néztünk. Olyankor ő szélesen elmosolyodott, én pedig lányos zavaromban, mosolyogtam, de olykor elfordultam a másik irányba. Mielőtt bementem volna a bal oldali terembe érzékeltem, ahogyan a kézfeje leheletfinoman megérintette az enyémet. Ő a jobb oldali terembe tartott órát, amelyik pont a mi tantermünkkel szemben volt. Ott voltak a harmadéves egyetemisták. Mielőtt bement volna a harmadévesekhez, mosolyogva kacsintott egyet felém, amitől halkan kuncogni kezdtem. Mégis ott, abban a pillanatban éreztem valami furcsát. Egy megmagyarázhatatlan érzést, mely minden egyes találkozásunk során, csak erősödött. De mégis hogyan magyarázhattam meg, ha nem tudtam mit is éreztem valójában? Szerelmes már voltam korábban, és egy dologban biztos voltam. Hogy ez valami egészen más volt, mint puszta szerelem.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2019.02.02. 20:27 Percy Jackson Szia! Nagyon jó lett! Katherine könnyen kiszedte Bellából a titkát, ő is szeret vásárolni, szóval van egy olyan sejtésem, hogy jól ki fog jönni Alice-el. A végen az volt, hogy Bella volt már szerelmes. Van egy megérzésem, hogy az akire gondolt, még bonyodalmat fog okozni. Kíváncsi vagyok, a bálon mi fog történni.:) Legyen szép estéd!:) Válasz: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat.  Katherine és Alice tényleg jól kijönnének, tény és való. :P Ami pedig Bella szerelmi életét illeti, nem mondhatok semit, hisz idővel mindenre fény derül. :) A bált megelőzi még egy vagy két fejezet.  Kedden és csütörtökön lesz Dreamed Love feltöltés! Szép estét és kellemes hétvégét kívánok neked! :* Bella91